The hip replacement type choice: presentation of difficulty and responsibility about a case

Összefoglaló. A felszínpótló, fém a fémen csípőízületi protézisek reneszánszukat élték a 2000-es években. Elsősorban fiatal, aktív betegek esetében javasolták használni a remélt elméleti előnyök, mint a combfej csontállományának megőrzése, a csípőízület biomechanikájának fenntartása, a luxatio kockázatának csökkentése, a polietilén törmelékek és kopástermékek hiánya miatt. Bemutatunk egy beteget, akinél 19 éves korában kétszeri vesetranszplantációt követő, hosszan tartó szteroidkezelés következtében kialakult kétoldali combfejnekrózis miatt került sor felszínpótló, fém a fémen csípőprotézis beültetésére. A harmadik posztoperatív évtől mindkét csípőt érintő, fokozatosan súlyosbodó fájdalom, pszichés tünetek, valamint ismételt veseelégtelenség alakult ki. A tünetek hátterében kifejezetten magas Co-Cr szérumszintet, a csípőízület környezetében pszeudotumor-kialakulást, kiterjedt acetabularis cystákat, a combnyakak jelentős elvékonyodását találtuk, mely jobb oldalon periprotetikus combnyaktörést okozott. A revíziós műtétek során talált kiterjedt szöveti metallosis eltávolítását követően a felszínpótló protéziseket cement nélküli kerámia-kerámia totális protézisekre cseréltük. A revíziókat követően a lokális és pszichés tünetek megszűntek, a szérum Co-Cr szintje normalizálódott, ami lehetővé tette a harmadik vesetranszplantáció elvégzését is. Páciensünk csípőrevíziókat követő gyors javulása közvetett bizonyítékként szolgál a Co-Cr ionok negatív szerepére mind a helyi, mind a szisztémás szöveti reakciókban, így a transzplantált vese károsodásában. Esetünk tanulságai, hogy szervtranszplantációt követően kerülni kell a fém a fémen protézisek használatát, valamint hogy nem elég a csípőízületi protézis indikációjának felállítása és a legmodernebbnek tartott protézis használata. Különös gonddal és elmélyülten kell elemezni a beteg járulékos körülményeit, gyógyszerelését, társbetegségeit is ahhoz, hogy a legmegfelelőbb típusú protézist tudjuk kiválasztani, ami nem megkerülhető felelőssége az ortopéd sebészeknek. Orv Hetil. 2021; 162(20): 800-805. Summary. The surface replacement, metal on metal hip prostheses, experienced a renaissance in the 2000s. It has been recommended for use primarily in young, active patients due to expected theoretical benefits such as preserving femoral bone stock, maintaining hip joint biomechanics, reducing the risk of dislocation, and lacking polyethylene debris abrasion products. We present a patient who had resurfacing prosthesis because of bilateral femoral head necrosis due to long-term steroid treatment following double kidney transplantation at the age of 19. In the third postoperative year, progressive pain in both hips, psychiatric symptoms, and recurrent renal failure developed. We found extremely high serum Co-Cr levels, pseudotumor formation of the hip joint, extensive acetabular cysts, and significant thinning of the femoral neck, followed by a periprosthetic femoral neck fracture on one side. After removing the extensive tissue metallosis found during the revision surgeries, the surface replacement prostheses were replaced with cementless ceramic-ceramic total prostheses. Following the revisions, local and psychiatric symptoms resolved, and serum Co-Cr levels normalized, allowing a third kidney transplant to be performed. The rapid improvement of our patient after prosthesis revisions serves as indirect evidence for the negative role of Co-Cr ions in both local and systemic tissue reactions, including damage to the transplanted kidney. Our case report shows that the use of metal on metal prostheses after organ transplantation should be avoided and simply setting up an indication for hip prosthesis and use the most modern type of prosthesis is inadequate. Depth analysis of the patient's ancillary conditions, medications, co-morbidities are required to select the most appropriate prosthesis type, which is an unavoidable responsibility of orthopedic surgeons. Orv Hetil. 2021; 162(20): 800-805.