Age and gender characteristics of patients affected with multiple sclerosis in Hungary between 2004 and 2016

Összefoglaló. Bevezetés: Mivel hazánkban a sclerosis multiplex gyakoriságáról, valamint életkori és nemi jellegzetességeiről az elmúlt évtizedekben - egészen 2020-ig - csak regionális jellegű felmérések készültek egy-egy centrum betegforgalma alapján, az újonnan diagnosztizált és már ismert betegek országos koreloszlásáról és annak időbeli változásairól nincsenek ismereteink. Célkitűzés: Jelen munkánkban több mint 14 000 beteg adatainak elemzésével a prevalens és incidens betegek koreloszlásának változását vizsgáljuk 2004-2016 során, és eredményeinket összevetjük az elmúlt évtizedekben közölt hazai adatokkal. Módszer: Munkacsoportunk az egészségbiztosítási pénztár anonimizált NEUROHUN adatbázisát elemezte, amely tartalmazza a 2004 és 2016 között az összes hazai, államilag finanszírozott, a fekvő- és járóbeteg-szakellátásból neurológiai diagnózissal jelentett esetet. A sclerosis multiplex BNO-kódjának előfordulása alapján korábban létrehoztuk a betegség adminisztratív definícióját, és megbecsültük a sclerosis multiplex országos prevalenciáját és incidenciáját. Eredmények: A prevalens betegek átlagéletkora 2015-ben 47,9 év, ugyanebben az évben az incidens betegek átlagéletkora 37,4 év volt. Vizsgálatunk szerint a prevalens betegek átlagéletkora szignifikánsan - évente egyötöd-egyharmad évvel (p<0,001) - emelkedik, mégpedig a nők esetében nagyobb mértékben. A nők átlagosan fél évvel idősebbek, mint a férfi páciensek (szignifikáns különbség: p = 0,002). A prevalens betegekben a legnépesebb korosztály az ötvenévesek felől a fiatalabb, 35-40 éves korosztály felé mozdul. Az incidens betegek átlagéletkora lassan, de szignifikánsan - évente átlagosan egyharmad évvel (p<0,001) - csökken. Következtetés: Eredményeink szerint az újonnan diagnosztizált sclerosis multiplexes páciensek átlagosan egyre fiatalabbak, és a prevalens betegek között is egyre fiatalabb korosztályok a legnépesebbek, de a javuló túlélés és a hosszabb élettartam miatt a prevalens betegek átlagéletkora összességében valószínűleg fokozatosan emelkedik. Orv Hetil. 2021; 162(19): 746-753.

The nationwide age and gender distribution of newly diagnosed and prevalent multiple sclerosis patients has been unknown in Hungary, as until 2020 only regional studies had been reported about the frequency and age characteristics of subjects with multiple sclerosis, based on single-center patient registries.

In the present study with the analysis of over 14 000 patients, we describe the changes in age distribution of prevalent and incident subjects between 2004 and 2016 and compare our results with the data published on the subject during the last decades in Hungary.

We have analyzed the pseudonymized NEUROHUN database provided by the single-payer National Health Insurance Fund, that contains each claim submitted by public hospitals and outpatient services for neurologic diseases between 2004 and 2016. Using the ICD10-code of multiple sclerosis, we have previously established the administrative definition of the illness and estimated its prevalence and incidence in the country.

The mean age of prevalent patients was 47.9 years in 2015, whereas in the same year the mean age of incident cases was 37.4 years. The average age of prevalent patients shows a significant rise - with an annual increase of one fifth-one third year (p<0.001) - with a more pronounced increase among women. The age of women is higher by half a year (p = 0.002). The most populous age groups among prevalent subjects shift from the fifties towards the younger generations between 35-40 years of age. The average age of incident subjects slowly, but significantly decreases, with a mean annual decrease of about one third year (p<0.001).

Our results suggest that though new patients are younger year-by-year and the most populous age groups are also younger, altogether the average age of prevalent subjects continuously increases, probably due to the longer survival and lifespan of patients with multiple sclerosis. Orv Hetil. 2021; 162(19): 746-753.